 |
 |
  |
|
|
|
Jázova–Hódegyháza község a Bánságban, a történelmi Torontál vármegye törökkanizsai járásának déli részén fekszik. A trianoni határmeghúzás (1920) után a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia, ma Szerbia része. Nevének legkorábbi említése Hodighaaz alakban 1274-ből maradt fenn. A 14. század legelején a Csanád nemzetség, majd 1337-től a 16. század második feléig a Telegdyek birtoka. Ezt követően többen is királyi adománylevél szerzésével, valamint pereskedéssel lesznek egy-egy rövidebb időre a falu birtokosai. Közben – a török hódoltság alatt – magyar népessége elmenekül, helyére szerb lakosság telepedik, aztán a 18. század első felére teljesen elnéptelenedik, pusztává válik az egykori falu. Újratelepítésére vonatkozóan az első hiteles adatunk egy 1813-ból származó német nyelvű összeírás, mely szerint 1812-ben a temesvári kamarai hivatal hat évre szóló szerződést kötött Jazova és Hadits nevű dohányültetvényekre. A két dohánykertészet ekkor 99 házból áll, lélekszáma 80 fő, kizárólag katolikus vallású magyarok. Dohányon kívül gabonát, árpát, zabot, kukoricát is vetnek. Főleg a szegedi piacon értékesítik terményeiket. Saját legelőjük nincs a lakosoknak, a szomszédos település, Tiszaszentmiklós maradványföldeinek egy részét bérlik legelőnek.
A családnevek vizsgálata alapján Kálmány Lajos és Bálint Sándor egyaránt úgy vélekedik, hogy a falu jórészt közvetlenül Szeged népéből, valamint Szőregről, Keresztúrról, Tóbáról és más szomszédos helységek lakosaiból települt. Néhány, Szeged környékén nagy gyakorisággal előforduló s Jázova–Hód-egyháza határában is megtalálható földrajzi névalak nagy valószínűséggel ugyancsak a falu benépesítésében szerepet játszó, Szegedről érkezett telepesekkel hozható összefüggésbe.
A falu hivatalos neve Jázova (Jazovo). E névalakkal együtt használatos – ma már ugyancsak hivatalosan engedélyezve – a Hódegyháza megnevezés is. E – már a fentebb hivatkozott történeti forrásokban is megjelenő – kettős forma arra utal, hogy maga a község két, térben többé-kevésbé elkülönülő, mégis szorosan együtt élő falurész egysége. Egyik maga Jázova, tőle keleti–északkeleti irányban, kb. 2–3 km távolságban terül el a falu Hódegyházának vagy Hodicsnak nevezett része. E köztük húzódó néhány kilométernyi földterület nagy része legelőként hasznosul.
A Hódegyháza alak az eredeti magyar elnevezés. A Hodics, esetleg Hodity forma a hódoltság idején itt megjelenő szerb lakosság ajkán módosult szláv névalak. A névalakok eredetéről, illetve magyarázatáról a következőket tudjuk: a Hódegyháza helységnév kapcsán – főként a falura vonatkozó publicisztikai írásokban – azt az eredeztetést olvashatjuk, miszerint a középkortól templomos helyként emlegetett település vizekben gazdag határa kiváló élőhelye volt a hódoknak. A Jázova helységnév etimológiájához Kiss Lajos szótára a szerbhorvát jâz (’szakadék, cége’) alapszóra hívja fel a figyelmet. A szóbeliségben máig fennmaradt névmagyarázat – mint történeti mondaelem – a török idők végéig, az 1697. évi zentai csatáig vezet vissza.
A falu népességének alakulására vonatkozóan az egyházi sematizmusok, a népszámlálások és a helyi közösség nyilvántartásának adatai nyújtanak felvilágosítást. 1812 és 1852 között a népességszám dinamikusan növekszik (80–1024). E tendencia minden bizonnyal a helyben lakó családok számbeli gyarapodásával, valamint az újabb betelepülési hullámok hatásával magyarázható. 1852 és 1865 között a lakosok száma – meghaladva az ezret – lényeges mozgást nem mutat, stagnál. Újabb jelentékeny növekedést az 1860-as évek második felében tapasztalhatunk. Az 1880-as évekre azonban nagymértékű visszaesést mutatnak a számok. A csökkenés okait keresve minden bizonnyal számolnunk kell az 1873 nyarán kitört kolerajárvány hatásával. Torontál vármegye monográfiája Jázovát is említi azon települések sorában, ahol nagyobb számú megbetegedés fordult elő. A fogyás mögött meghúzódó másik ok az volt, hogy a szűk határú faluból más településekre rajzott ki a népesség egy része: így a szomszédos Terjánba 24 család, az 1880-as évek elején telepített Bácsgyulafalvára (Telecska) pedig 67 család vándorolt el. 1882-ben megjelent munkájában Kálmány Lajos írja, hogy Jázován és Hodicson „a lakosok száma a 800-at nem üti meg, melyből Hodicsra csak 1/8 esik”. A magas születési aránynak köszönhetően azonban néhány év alatt (1889/1890-re) több mint másfélszeresére emelkedik a népességszám, majd tovább folytatódik a növekedés, s 1911-től egészen a 20. század derekáig – 5-10 százalékos ingadozást mutatva – a lakosság száma megközelíti a kétezret.
A 20. század közepétől az 1971. évi népszámlálásig folyamatos, de egyenletes ütemű csökkenést mutatnak a számadatok. Ezt követően viszont – főként a titói Jugoszlávia biztosította jólét megszűntével – láthatóan felgyorsul a fogyás, s az ezredvégre 1000 fő alá esik a falu lélekszáma. A lakosság számbeli apadása napjainkig tart.
DEMOGRÁFIA
Hódegyházán 787 nagykorú lakos él, a lakosság átlag életkora pedig 43,7 év (41,3 a férfiaknál és 46,1 a nőknél). 391 háztartás van, és egy háztartás átlagosan 2,50 tagot számlál. .
A település lakossága többségében magyar nemzetiségű (2002-es adatok szerint).
FOTÓK
